2010. március 19., péntek

Átutazóban Szingapúrban

Délkelet-Ázsia leggazdagabb országában mindenki jólnevelt és jólöltözött, csillogó-villogó felhőkarcolók és gyönyörűen karbantartott gyarmati épületek szegélyezik a széles és makulátlan sugárutakat, ahol még az R8-as Audik sem lépik túl a sebességhatárt. A szabályok megszegése nem is lenne kifizetődő, a büntetések 70.000 forintnyi szingapúri dollárnál kezdődnek, ennyibe kerül, ha valakit a metrón evésen vagy iváson kapnak. A mindent látó biztonsági kamerák rendszere elől pedig nehéz elbújni.
A belvárosban pláza plázát, bank székház bank székházat ér, a robbantásokkal elővarázsolt új telkeken a nap 24 órájában épülnek a mindig nagyobb bevásárló- és szórakoztatóközpontok. A centrumban zöld területeknek már nem is maradt hely, munka után az emberek az aszfalton kocognak. 
Az árak a környék országaihoz képest meglehetősen magasak, de a tömegközlekedés és az utcai étkezés még így is fele annyiba kerül, és sokkal színvonalasabb, mint otthon. A kínai finomságok és a sokkoló épületek mellett a világ legjobb esőerdei állatkertje volt számunkra Szingapúr fénypontja.
A tisztaság, jólszervezettség, az elekronikai cikkek végtelen választéka és a rendkívül alacsony bűnözési ráta szokatlan és vonzó, de a túlzott kiszámíthatóság, sterilitás és szabályozottság miatt végül is nem szívesen élnénk itt.

Malaka-szoros

könyvtár

a világ legnagyobb óriáskereke

St. Andrews Cathedral

kondi

égbeszökő árfolyamok

darvak

pénzügyi negyed

Orchard Road, a szingapúri Váci utca

a hely nevéhez hűen a vendégek tolószékben ülnek, infúzióból kapják az italt az ápoló ruhás pincérektől, a hangulatvilágításról pedig műtős lámpa gondoskodik

nagy szürke szellőzőrendszer

a nemzeti botanikuskert

népszerű fotózkodó helyszín

művészet a bozótban

cool a verda

Little India

nem fenékig tejfel

Gyurika

Hozzám dumálsz ilyen tré pofával?

szieszta

majomparádé

albínó tigris, vadon nem él

unja a banánt

Inuka, az első jegesmedve, aki a trópusokon született. 1990 december 26-án látta meg a napvilágot a szingapúri állatkertben.

Lem úr

dim sum

a világ legnagyobb szabadtéri úszómedencéje kap helyet a tetőn

ezüstváros

2010. március 7., vasárnap

Kint a vízből

Az edzőtábor Balin végül úgy alakult, hogy összesen két olyan nap volt, amikor nem szörföztem. Ebből az egyik apropóját az adta, hogy Petiék iskolájában kirándulást szerveztek, amin az egyetlen osztálytárs, Eszter Csehországból betegségre hivatkoza nem vett részt, szabaddá téve nekem az utat. Reggel kilenckor találkoztunk kisérőinkkel Tabananban, 40-50 kilométerre Denpasartól északnyugatra. A tanárok első ötlete az volt, hogy mi motorral kövessük autójukat az esőben, de végül sikerült erről lebeszélni őket, és beülhettünk a hátsó ülésre. Először a sziget második legmagasabb vulkánjának lábánál épült templomot néztük meg, majd visszafelé egy gyönyörű patakvölgyben lévő hőforrást, de fürdés sajnos nem szerepelt a programban. Ebédre remek ropogós malacsültet kaptunk, aztán kiraktak minket a robogóinknál. Kettesben folytattuk a felfedezést, és elmentünk a művészváros Ubudba, naplementekor pedig Tanah Lotba, ahol a tengerbe nyúló sziklaormokra épült templomok Bali egyik legfőbb látványosságát jelentik.
Azok kedvéért, akiket mégis a hullámok érdekelnek jobban: Balanganon kívül jártunk még Dreamlanden, Nusa Duán, Greenballon, Seranganon, Rocky Beachen és Keramason, utolsó nap pedig kieveztem Uluwatura, ami nem is volt annyira félelmetes, mint korábban gondoltam.

  a csapat

 
 Batukaru templom

 Moha bá

 
ima a zöldben

kiharapta a pókot a sarokból

 
a legújabb csibedivat

Uncle Ben

 
virágáldozat a jó termésért

Tanah Lot

Uluwatun

  
 a habfürdő

isteni!