2010. január 31., vasárnap

KL

Indiából érkezve a maláj főváros civilizáltsága lenyűgöző volt. Bátran próbálgattuk a különböző utcai büfék kimeríthetetlen kínálatát, és boldogan szeltük keresztül-kasul a várost a légkondicionált magasvasutakkal, a hazai árszínvonalhoz képest továbbra is megdöbbentően olcsón. A nedves meleg elől egyszer egy nyolc szintes IT plázába, máskor pedig valamelyik óriási parkba menekültünk, ahol egérszarvasok, egzotikus madarak, orchidea- és rózsakertek között bóklásztunk órák hosszat. Véletlenül betévedtünk a rendőrmúzeumba is, ahol egy hipermodern, interaktív kiállítás keretében követhettük végig a maláj történelmet rendőr szemszögből, természetesen ingyen. Az optikai tuninggal gazdagon díszített kocsik között nyugodtan át lehet kelni az úttesten, forgalomtól, lámpától, zebrától függetlenül. A klímát leszámítva Kuala Lumpur kellemes és élhető nagyvárosnak tűnt.

Disneyland

foca

emlékmű

történelmi városközpont

Luca wins

kínai ajándékbolt óriási szárított hús választékkal

tornyok

páncélvonat kötöttpályás üldözésekhez a rendőrmúzeum kertjében

a hongkongi specialitást (halkrémmel töltött mindenféle zöldség és tofu) árusító stand este fél 12-kor nyitott

eső előtt

Petronas skybridge

belváros

Kilövésre felkészülni!

Kakilj velünk!

2010. január 28., csütörtök

Üdvözlünk Malajziában!




Népesség: 28 millió fő (54% maláj, 25% kínai, 7,5% indiai, 11,8% őslakos, 1,7% egyéb)
Vallás: 60,4% muszlim, 19,2% buddhista, 9,1% keresztény, 6,3% hindu, 2,6% egyéb
Terület: 329 845 km2 (Maláj-félsziget 131 776 km2, Maláj Borneó 198 069 km2)
Főváros: Kuala Lumpur (3°08'N; 101°42'E)
Államforma: alkotmányos monarchia
Függetlenség kikiáltása az Egyesült Királyságtól: 1957. augusztus 31.
Egyesülés (Maláj-félsziget, Maláj Borneó, Szingapúr): 1963. szeptember 16., Szingapúr később kivált
Számos országgal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, de Izrael államot nem ismeri el
GDP/fő: 14 215 USD (48. a világon és 2. Dél-Kelet-Ázsiában)
1 maláj Ringgit = 55 Forint
A világ 17 legsokszínűbb élővilággal rendelkező országa közé tartozik ("megadiverse countries")
Csaknem 60%-át dzsungel borítja
Főbb exportcikkek: pálmaolaj, földgáz, kőolaj
A Proton maláj autógyártó cég 1994-ben megvette a brit Lotust
A légzőszervi megbetegedések okozta halálozási ráta a világon itt a legalacsonyabb, holtversenyben Katarral

2010. január 24., vasárnap

Incredible !ndia




Az elmúlt öt hónapban sokszor éreztük, hogy mennyire találó az ország turisztikai szlogenje, melynek kiötlőibe biztosan szorult némi önirónia.

Hihetetlen emberek

Indiában komoly problémát jelent a túlnépesedés, de ennek mértékét nehéz elképzelni, amíg nem látja az ember a saját szemével. A nagyvárosok járdáin vagy útszélein esténként nem néhány hajléktalant látni, hanem minden szabad négyzetmétert elfoglal valaki. Valódi munka hiányában  rengetegen próbálnak meg közvetítőként beékelődni a vevő és eladó közé, akármilyen áruról vagy szolgáltatásról legyen is szó. Másik lehetőségként saját vállalkozást hoznak létre, melynek eredményeképpen cipőpucolók, cukornádpréselők, lakatárusok, mozgó tea és snack standok és önjelölt guide-ok ajánlgatják magukat úton-útfélen. Pénz reményében szemrebbenés nélkül hazudik bárki. Cserébe viszont nem agresszívek, egyetlen verekedést sem láttunk, egyetlen rablásról vagy gyilkosságról sem hallottunk senkitől. Ha egy bolttulajdonos elmegy ebédelni, nem zárja be az üzletét, nem kell attól tartania, hogy lopnak tőle.
Az ebédidőt egyébként nagy tiszteletben tartják, többször előfordult, hogy a riksás éhségére hivatkozva nem vállalta a fuvart, a szabó pedig megkért, hogy ebéd után jöjjünk vissza megfoltoztatni szakadt ruháinkat. Mikor visszamentünk, azt mondta, annyira tele van, hogy nem bírja kifordítani a nadrágot, segítsünk neki. Az elképesztő lustaság, rugalmatlanság és hatalommal való pitiáner visszaélés sokszor teszi próbára az ember türelmét. Annak ellenére, hogy mennyien szeretnének a turisták pénzéből részesedni, a hivatalos személyek és az átlagemberek is gyakran ellenségesen viselkednek. Ennek oka talán a hagyományos indiai értékek és az országban egyre jobban terjedő modern nyugati életforma közötti ellentét. Miközben még mindig szigorúan tilos a házasság előtti szex, a helyi Cosmopolitan 300 oldalas és az otthonihoz hasonlóan csábítási és hálószoba praktikákat taglal buja stílusban. A tévéreklámokban bugyiban kenegeti magát a majdnem fehér bőrű modell bőrfehérítő testápolóval, miközben a nők többsége sötét bőrű és valószínűleg egész életében nem mutatkozik szári nélkül, még a férje előtt sem. Férfiak és nők tetőtől talpig felöltözve mennek még a tengerbe is.
Az állam hivatalosan elítéli és igyekszik kordában tartani az alkohol fogyasztást, ami csak az erre kijelölt bottle shopokban engedélyezett. Így aztán nincs vidám iszogatás, csak durva piálás. Nincsenek kellemes sörözők, szórakozóhelyek, hanem besötétített üvegű, rossz hangulatú italboltokban vizespohárból isszák a kevertet, érkezéstől kidőlésig általában tíz perc sem telik el.
Nem csoda, hogy mi jobban éreztük magunkat a természetben és a falusi emberek között.

Hihetetlen természet

Indiában minden van, Ladakh gleccserek szabdalta kopár hegyei, Himachal Pradesh sötétzöld fenyőerdői, Rajasthan végeláthatatlan sivatagja és az Andamán-szigetek trópusi partjai határtalan lehetőségeket tartogatnak. Az ország több tucat nemzeti parkkal büszkélkedhet, és mivel az indiaiak nemigen kirándulnak (a gazdagok többnyire kövérek, a szegények pedig a mindennapi megélhetéssel vannak elfoglalva), hosszú túrákat lehet tenni a legszebb vidékeken anélkül, hogy az ember bárkivel is találkozna. Sajnos az igazi nagyvadakat (tigriseket, orrszarrvúakat, hóleopárdokat, vad elefántokat) már a kihalás szélére sodorta élőhelyeik pusztulása és az orvvadászat, trófea vagy a hagyományos kínai orvoslásban használatos afrodiziákum készül belőlük.
Más állatok viszont alkalmazkodtak az emberhez és beköltöztek a városba: mindenhol hemzsegnek a gekkók és a mókusok, kevésbé népszerű társaik, a patkányok és csótányok a legtöbb helyen kisebbségbe szorultak.  A bőséges lakoma lehetősége a városokba csalogatja a ragadozó madarakat, a bűzlő kanálisok és útszéli szemétdombok felett kőröző hatalmas sasok látványa az egyik legváratlanabb dolog, amivel utunk során szembesültünk.
Persze nemcsak városias vadállatokkal, hanem elvadult háziállatokkal is megosztják utcáikat a derék indiaiak. A kóbor kutyák, tehenek, kecskék és disznók a nap nagy részét pihenéssel és a szemétben való guberálással töltik. A tehenek a legrosszabbak, pofátlanul visszaélnek kivételezett helyzetükkel, rendszerint elállják az utakat, fittyet hányva mindenféle dudálásra, és ha rossz hangulatban vannak, megkergetik az embereket is. Nem csak steaket, de sajtot sem készítenek a közreműködésükkel.

Hihetetlen étrend

Kulináris szempontból nagyot csalódtunk. Szeretünk otthon indiai étterembe járni, a főzőműsorokban is rendszeresen utaznak a szubkontinensre, biztosak voltunk benne, hogy Anthony Bourdaint követve Rajasthanba fantasztikus újdonságokkal fogunk találkozni. Voltunk sok elegáns, fehérabroszos étteremben, és útszéli talponállókban fosásig, az ország legkülönbözőbb pontjain, de a változatos és különleges ízeket, amikre számítottunk, nem találtuk.
Az európában népszerű indiai ételek, a sűrű paradicsomos vagy tejszínes, kardamomos szószban úszó csirke vagy bárány tandoori kenyerekkel Észak-Indiára jellemző, és a legélvezhetőbb ága a helyi konyhának, de hamar rá lehet unni, körülbelül 8-10 féle variáció létezik. Az átlagember pedig természetesen nem ilyesmit eszik, mert a hús drága, így aztán ahol nincs megfelelő kereslet, ott nem is lehet hozzájutni. Little Andamanon, 16KM-ben például egyetlen étterem sincs, a piac környékén pedig reggel vadát, délben thalit, este pedig dosát és samosát lehet kapni. A vada egy knédli szerű tésztából készült fánk és lencseszószba mártogatják. Ugyanabba a lencseszószba, amit ebédkor a rizsre öntenek és valamilyen csípős zöldség curryvel eszik, ez a thali. A dosa pedig egy lencselisztből készült palacsinta, amit krumplicurryvel töltenek meg, ugyanazzal, mint a samosát, és a már említett lencseszósz és egy csípős, kókusz alapú szósz dukál hozzá. És ez így megy nap mint nap, a mi esetünkben két hétig, nekik viszont egy életen keresztül. Friss zöldséget és gyümölcsöt egyáltalán nem esznek, minden olajos és egészségtelen, a gyerekek chipsen nőnek fel. A rendkívül egyhangú étrendet mi a mindent átható lustaság számlájára írtuk, ami a kiszolgálás színvonalát is megdöbbentő szintre süllyeszti. Az egyik legelegánsabb étteremben kaptuk meg egyszerre a fagyit a levessel, és az ehhez hasonló tévedések állandóak. Egy limonádé elkészítése is nyugodtan tarthat fél óráig, ha előtte kicsit beszélget, rádiózik és iszik egy teát a pincér. A mosogatást se viszik túlzásba, amikor rálátásunk volt, egy kis vizet löttyintettek a tányérra, majd egy koszos ronggyal eltörölgették.

Hihetetlen kosz

India valószínűleg a világ legmocskosabb országa. A műanyag csomagolóanyagok elterjedésének köszönhetően sok szegény ország küzd a növekvő mennyiségű szeméttel, de India nem tartozik ezek közé. Ők vagy feladták, vagy talán soha nem is küzdöttek. Ott tartózkodásunk alatt egyetlen utcai kukát láttunk, de benne nem,  csak körülötte volt szemét. A helyiek ráadásul imádnak fogyasztani, és mivel egyik napról a másikra élnek, mindenből van egyadagos kiszerelés: dohány, sampon, krém, hajzselé, mosószer, rágógumi, édesség, chips mind apró, színes műanyag csomagban érkezik a vásárlóhoz, fillérekért. Mivel a csapvíz ihatatlan, a víz is műanyag palackban vagy zacskóban kapható, de a sokféle helyi és nyugati cukros üdítő sokkal népszerűbb az általában döbbenetesen édesszájú indiaiak körében. A csomagolás persze az utcán landol. Ha pedig tíz percnél hosszabb utazásra kényszerülnek, mindig visznek magukkal útravalót, külön-külön kis nejlonzacskóba csomagolva a rizst, a kenyeret és sokféle szószt. A végén az összes ételmaradékot és szemetet gondosan becsomagolják egy nagy zacskóba, és az egészet kihajítják az ablakon az út szélére, hajóút esetén pedig az óceánba.  Ez így természetes.
Míg a szemét talán még felfogható esztétikai kérdésként, addig a többnyire burkolatlan utakon  szálló por sokkal kellemetlenebb, ráragad a bőrre, telemegy vele az orr, a száj, a szem. Gyalogolni csak arc elé kötött kendőben lehet, de a buszokat sem takarítják soha, így a menetszéltől felkeveredik az üléseket és a padlót borító többcentis porréteg, fullasztó felhőbe burkolva az utasokat. A városokban pedig rendszerint átható bűz terjeng, hiszen nemcsak az állatok, hanem az emberek is gyakran végzik el a dolgukat az utcán, ez keveredik a rothadó szemét szagával, igazán hányingert keltő elegyet alkotva. Az éttermekben, pékségekben, boltokban általában sok a légy, és nem jó érzés belegondolni, hol járhattak azok a kis lábacskák, mielőtt a kajánkon kezdtek sétálni. Szinte hihetetlen, hogy pár napnyi hasmenéssel megúsztuk Indiát.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy ne éreztük volna nagyon jól magunkat az elmúlt öt hónapban, hiszen egy hónapot Nepálban töltöttünk, ahova Indiából szinte csak a pozitívumok jutnak el, egy-egy hónapot pedig az Andamán-szigeteken és a hegyek között, mindkettő fantasztikus volt. Sok idő, türelem és erős gyomor nélkül azonban valószínűleg más úticélt érdemes választani.

2010. január 16., szombat

Utolsó állomásunk Indiában: மாமல்லபுரம்

Mamallapuram az elsőszámú látványosság Tamil Naduban, ami a turisták és a rájuk leső vérszívók számából akkor is egyértelmű, ha az embernek nincs útikönyve. A legfőbb attrakciót a 7. és 9. század között faragott templomok és barlangok jelentik. Állítólag a vallási célokon túl így akarták megmutatni a helyi kőfaragók szakértelmüket.
A város másik büszkesége az egy hónapon át tartó táncfesztivál, melynek keretében egy egészen komoly produkciót, valamelyik ősi eposz végigtáncolását csíptük el.
Talán mindez nem lett volna elég, hogy kitöltse rendelkezésre álló időnket, de szerencsére újra hozzájutottunk egy eredeti, fordított váltós (bal lábnál a fék, jobbnál a váltó) Royal Enfieldhez, ami kétségkívül az egyik legjobb dolog Indiában.


egyik irány


másik irány


a nagyon híres Shore Temple


zarándokok és egy ló


indiai turisták


nyugati turista


magyar turista


Gangesz


világítótorony


melósok


a kínálat meghaladja a keresletet


élő zenei kíséret


finálé


gharial, Madras Crocodile Bank


14 féle krokodil él a parkban


veszélyes állatok


a vidámpark zárva


jellegzetes tamil templom


paprikás sült hal


végre újra Enfield


parkoló


export quality


elvarázsolt kastély


búcsúvacsora, dél-indiai klasszikusokkal

állati videók






2010. január 13., szerda

Megvalósult utópia

Pondicherrytől 10 kilométerre található Auroville, ahol a világ minden tájáról érkezett emberek dolgoznak együtt különböző biofarmokon, erdőtelepítésen, környezetbarát technológiákkal foglalkozó kutatóintézetekben, és igyekeznek megvalósítani a tökéletes társadalmat. Elég gyanús az egész, egyrészt, mert rengeteg a pénzük (Pondicherry értékes ingatlanjainak fele az ő kezükben van, Auroville auditóriuma és egyéb közösségi létesítményei pedig Indiában ismeretlen minőséget képviselnek), másrészt a vállalkozás szellemi atyját, Sri Aurobindot, és jobbkezét, "The Mother"-t övező személyi kultusz miatt. Kissé hátborzongató, hogy mindent róluk neveznek el, és az ő arcképük néz le az összes szabad falfelületről. Hogy az egész még bizarrabb legyen, 37 év alatt felépítettek egy nagy aranygömböt, amit a város és az egész szellemiség központjaként tisztelnek, és a kiválasztottak belemehetnek meditálni. Számunkra Auroville legnagyobb vonzereje az volt, hogy kiváló bio sajtokat készítenek, próbáltuk a cheddart, mozzarellát, parmezánt, gorgonzolát és gruyère-t, mindegyik tökéletes volt. Ugyan magyarok is laknak itt, pálpusztait és lajta sajtot mégsem lehetett kapni.


dióhéjban


a szélrózsa minden irányából


Matrimandir


elárasztott hindu kegyhely


Sri Aurobindo maga


van itt pénz, fotózni tilos


Sri Aurobindo Auditorium

2010. január 11., hétfő

Sajt, bor, croissant

Chennairól annyi rosszat hallottunk, hogy a reptérről egyenesen Pondicherry felé vettük az irányt, amely India egyetlen volt francia gyarmata. A gall hatás az építészeten, az utcaneveken, és a rendőrök egyenruháján is tettenérhető, nekünk azonban kulináris szempontból hozott igazi felfrissülést ez a felemás város. A francia éttermekben ettünk steaket marhából, disznósültet disznóból, a számos itt élő külföldi kiszolgálására berendezkedett boltokban pedig széles saláta és sajtválasztékkal találtuk szembe magunkat. Sőt, még egy remek indiai vörösborhoz is hozzájutottunk. A város legjobb pékségében a reggeli croissant és baguette után Galette des Rois-t csak azért nem vettünk, mert túl nagy volt.


megint egy Pulsar


lent a parton


a vattacukorárus mindig kétszer csenget


42


Mit látnak szemeim?


kultúrák találkozása


a Grand Hotel d'Europe szebb napokat is látott


korzó


a szári sosem megy ki a divatból


Szeplőtelen fogantatás katedrális


Dél-Indiában sok a keresztény


francia örökség